1.1 Embrionális időszak
A csomagolás kezdetei az emberek által a napi szükségletek felhasználására és tárolására létrehozott tárolóedényekként jelentek meg. Ezek a paleolit korszakra visszanyúló tárolóedények kezdetben közvetlenül természetes anyagokból készültek. Az emberek kagylókat, gyümölcshéjakat, tököt és egyéb anyagokat használtak élelmiszer és víz megtartására és szállítására. Ezek a korai formák azonban nem testesítették meg teljes mértékben a csomagolás fogalmát, és csak embrionális stádiumban voltak. Például a zongzi nádleveleket használ a ragadós rizs becsomagolására, ami az élelmiszerek tartósítását szolgálja.
Ebben az időszakban a csomagolás egyszerű formájú volt, alapvető technikákkal készült, és természetes anyagokból készült. Ez a jellegzetesség sokáig fennmaradt, néhány bambuszból, ágakból és fűből készült szőtt edényt még ma is használnak. Később, ahogy javult az ember természethasznosító képessége, kifejlődtek a kerámiák, amelyek jobban ellátták a csomagolás tárolási és szállítási funkcióit. A kerámia különféle formájú volt, például palackok, edények, medencék, tálak és tégelyek. Figyelemre méltó példa erre a dupla-fülű kis-szájú hegyes-fenekű palack, amely a Majiayao kultúrából származó, gyönyörű neolitikus kerámiadarab. Vízhordásra tervezték, hegyes feneke megkönnyítette a süllyedést, kis szája megakadályozta a kiömlést, dupla füle pedig könnyű hordozást tesz lehetővé. A külsőt fekete párhuzamos vonalakkal, örvénylő mintákkal és pontmintákkal festették, teljes mértékben tükrözve a csomagolástervezés funkcionalitását és művésziségét.
1.2 Növekedési időszak
Az idő múlásával a kézi feldolgozási technikák jelentősen fejlődtek, ami kifinomultabb mesterséges csomagolóanyagok, például lakkáruk, textíliák és porcelánok létrehozásához vezetett. A magas művészi értékükről híres lakk- és porcelántárgyak ikonikus kínai kézműves termékekké és jellegzetes csomagolási módokká váltak.
Az árutőzsde megjelenése a kifejezetten forgalomra tervezett csomagolások kialakulását eredményezte. A legkorábbi feljegyzett kereskedelmi csomagolás Kínában a hadakozó államok időszakából származik, amint azt a „koporsó megvásárlása és a gyöngy visszaadása” című történet mutatja be irodalmi feljegyzésekből. A leírt „koporsó” egy gyönyörűen díszített facsomag volt: „magnóliafából készült, fahéjjal és borssal illatos, gyöngyökkel és jáde-vel kirakott, rózsamintákkal díszített, és jadeittel díszítve”. Ez szemléletesen illusztrálja, hogy abban a korszakban milyen hangsúlyt fektettek a luxusra és a kidolgozottságra a csomagolásban.
A Han-dinasztia idején a papírgyártás széles körben elterjedt alkalmazása ösztönözte a politikai, gazdasági és kulturális fejlődést, ami a papír általános csomagolóanyagként való elfogadásához vezetett, fokozatosan felváltva a drága selymet és brokátot. Ez jelentette a szoros értelemben vett kereskedelmi csomagolás kezdetét. Az Északi Song-dinasztia idején a papírgyártás és a nyomtatási technológiák integrációja tovább lendítette az árucsomagolás fejlődését. A történelmi festmények jelenetei nyüzsgő kereskedelmi tevékenységet mutatnak be, különféle csomagolási formákat mutatva be. A papír ma is az egyik legfontosabb csomagolóanyag.
A porcelán boros edények gyártása a Keleti Han-dinasztia idején kezdődött. A Song-dinasztia a kerámiagyártás csúcsát érte el, egyre bonyolultabb és változatosabb porcelán boros edényekkel. A Ming-dinasztia porcelánedényei jellegzetes kék-és-fehér, doucai és áldozati vörös mázzal, míg a Qing-dinasztia példái közé tartozott a zománc, a sima trikolor és a hosszúkás porcelán, valamint az antik stílusú replikáció. A boron túl a porcelánt széles körben használták bőrápoló termékek, illatanyagok és kozmetikumok csomagolására.
1.3 Fejlesztési időszak
Az ipari forradalom a kapitalizmust kis műhelyekből nagyméretű-gép{1}}alapú iparágakká változtatta, gazdagítva az áruk sokféleségét. A tömeggyártással és a kibővített piaci tranzakciókkal a csomagolás az ellátási lánc kritikus láncszemévé vált. Egyre gyakrabban használtak olyan anyagokat, mint az üveg és a fém. Európában a csomagolás az alapvető tárolásra és szállításra összpontosító funkcionalitás és esztétika kombinációjává fejlődött.
Ebben az időszakban a legtöbb csomagolás fényűző, színes és bonyolult dizájnokat, különösen kidolgozott széldíszeket tartalmazott, amelyek a viktoriánus stílus folytatását és a barokk művészethez való kapcsolódást tükrözték. A vizuális hatásra helyezett hangsúly a fogyasztói vágy ösztönzésére alapozta meg a modern csomagolástervezést.
A 19. század végétől a 20. század elejéig védjegytörvényeket hoztak a termék hitelességének biztosítása érdekében. Az úttörő márkák egyéni tasakos csomagolást vezettek be jól látható logókkal, javítva a márka ismertségét és a fogyasztói memóriát. Ez növelte a márka ismertségét, a gyártók védjegyekkel, minőségi garanciákkal és termékleírásokkal egészítették ki a csomagolást, hogy meggyőzzék a fogyasztókat, és maradandó benyomást keltsenek.
A tervezési stílusok a naturalizmus irányába toltak el, virág-, tekercs- és állatmotívumokkal, lágy ívekkel és élénk színekkel, amelyeket a kortárs művészeti mozgások befolyásoltak. Az 1920-as évekre letisztult, tömör minták jelentek meg merész geometrikus mintákkal, felhagyva a túlzott díszítéssel.
A háborús forgatag az 1930-as és 1940-es években a funkcionalitásra összpontosító minimalista csomagoláshoz vezetett, tompa színekkel. A háború utáni fellendülés az 1950-es években a fogyasztás fellendülését hozta, aminek hátterében olyan új anyagok álltak, mint a műanyagok, az öntapadó címkék és az alumíniumdobozok. A szupermarketek térnyerése, a mozgalmas életmóddal és a hűtéssel párosulva, a csomagolást a fogyasztók és a termékek közötti elsődleges kapcsolattá tette. Az egyszerűséggel, funkcionalitással és ésszerűséggel jellemezhető International Style dominált, hangsúlyozva a gyors márkafelismerést a polcokon.
Az 1980-as és 1990-es években a sorozatcsomagolás általánossá vált, mivel a vállalatok termékvonalakat igyekeztek népszerűsíteni. A 20. század végén és a 21. század elején a globális környezetvédelmi mozgalom ösztönözte a zöld csomagolás-környezetbarát, újrahasznosítható és fenntartható dizájn koncepcióját. Ez a csomagolást a könnyedség, a kompaktság és a környezettudatos fogyasztás támogatása felé tolta el, és szerepét az elszigetelésen, a védelemen és az értékesítésen túl a környezetvédelmi felelősségvállalással is kiterjesztette.
